Chapter One ~ A perfect day

Domino

Mint kiderült, ma egyedül kell iskolába mennem, mivel drága barátnőim megbetegedtek. Vagyis pontosabban Lola beteg lett, és megfertőzte Serena-t. A hajammal nem csináltam semmit, csak kifésültem, sminket pedig nem tettem fel. Nem tudhatom mi vár még rám ma, így inkább kihagytam. Belebújtam egy teljesen egyszerű ruha összeállításba, a vállamra kaptam a sima fekete bőrtáskámat, s már indulhattam is az iskolába.

Az iskola és a lakásunk közötti út, olyan hat perc lehet, így gyalogoltam. Beraktam a fülembe a fülesemet, és elindítottam a kedvenc számomat. Az odaút elég unalmasan telt, hagytam, hogy bőröm beszívja a meleg napfényt, ami nagyon jól esett. Nemsokára itt a tél, és akkor már nem lesz ilyen meleg, ki kell használni amíg van. Mikor beléptem az iskola kapuján, egy csomó furcsa szempárral találtam szembe magam. Minden fiú megbámult, Bella és talpnyalója kinevettek, összesúgtak a hátam mögött, kaptam pár lenéző tekintetet is, de kit izgat? Engem ugyan nem. Egyből a termünk felé vettem az irányt, ahol még csak pár ember volt bent, köztük Claire is. Nem nagyon szoktam vele beszélni, néha beszélgetünk, de Ő inkább olyan magányos farkas, de ez most nem izgatott, oda mentem hozzá.

-Szia Claire.-mosolyogtam rá, s egy elismerő pillantással nyugtáztam, hogy a nyáron nagyon sokat változott, persze jó értelemben. Gyönyörű lett.

-Szia, ismerjük egymást?-nézett rám felvont szemöldökkel, mire én csak elnevettem magam. Komolyan ennyit változtam?

-Blake vagyok.-nyújtottam felé a kezem, mire neki szemei elkerekedtek, de kezet fogtunk.

-Úristen Blake! Hisz te megváltoztál. Persze jó értelembe, gyönyörű vagy és karcsú.-mosolygott rám. Chh.. ezt pont Ő mondja? Nézett már tükörbe, mióta megváltozott?

-Te beszélsz? Fantasztikusan nézel ki.-mosolyogtam rá.

Még egy kicsit beszélgettünk, majd felajánlotta, hogy üljek le mellé, én ezt az ajánlatot elfogadtam, s így is tettem. Nagyon aranyos lány, és tényleg tök sokat változott. Egész jól elbeszélgettünk, sokat nevettünk, mikor bejött a terembe egy nagyobb csapat. Persze, mindegyiket ismerem, hisz az osztálytársaim. Ott volt Bella és Justin, akik kézen fogva jöttek be a terembe, amin nekem a szemeim elkerekedtek. Amit tudni kell Belláról, hogy már a fél suli átment rajta, de úgy tűnik Justin még nem. Viszont Juss-ról pedig olyanokat pletykálnak, hogy egy lánnyal csak egyszer fekszik le, ezért is furcsáltam ennyire, de kit álltatok? Egymásnak lettek teremtve. Justin egy undorító bunkó, aki mindenkit megbánt, és kihasznál, Bella pedig egy anorexiás, szőke maca, aki ugyanúgy megbántja az embereket. Na szóval, ott volt még az a két csaj, akik folyton a "Suli Hercegnőjével" vannak. Asszem Ella és Shay. Ők természetesen rohantak a csaj után, hogy nyalhassák a seggét. Leghátul pedig két fiú beszélgettek és nevettek, Ryan és Austin. Mindketten nagyon megváltoztak, és szörnyen helyesek. Persze Justin is irtó helyes lett, nem tagadom, az is volt, de nekem nem kell egy olyan fiú, akinek csak egy éjszakára kellek, és aki csak kihasznál. Persze neki sem kéne ilyen csaj, mint amilyen én vagyok, hisz nézzünk már rám, aztán Bellára. Ő csont sovány, szőke hosszú haja van, emellett az apja milliárdos, így neki vannak a legjobb cuccai. Én meg.. fekete középhosszú haj, átlagos testalkat, a barátnőimmel élek, egy akkora lakásban, hogy pont elférünk, és mindhármunk szülei küldenek havonta annyi pénzt, hogy tudjunk kaját venni, és a lakbért állni tudjuk. Na de ne kalandozzunk el, inkább folytassuk. Tehát bejöttek a terembe, majd leghátra csörtettek. Mi is hátul ültünk, csak mi az ablak melletti padnál, Ők pedig a többi hátsó helyet foglalták el, közben végig minket bámultak. Jó, azért mi is megnéztük Őket elég rendesen, de kit izgat? Hiszen egész nyáron nem láttuk egymást.

-Hé új csaj. Mi a neved?-üvöltötte oda Austin, aki valamin nagyon nevetett, így alig értettük mit mond. A kérdést először nem értettem kinek címezte, aztán miután rám mutatott, rájöttem, hogy azt hiszi új vagyok. Komolyan ennyire megváltoztam? Biztos nem.. csak a hajam színe más, meg fogytam. Ennyi.

-Blake vagyok.-néztem rá felvont szemöldökkel, mire mindenki rám nézett. Leesett az álluk. Nem akarták elhinni, hogy tényleg én vagyok az. Végigmértek tetőtől-talpig, ami azért eléggé zavart, hisz nem egy kiállítási tárgy vagyok. De mindegy. Ha nekik jólesik, hogy bámulnak, akkor bámuljanak. Egészségükre.

-Azta Blake, gyönyörű lettél.-vigyorgott rám Ryan, elég perverzen, mire én felvontam a szemöldököm, de éreztem, hogy ég a fejem. Elpirultam. Amilyen szerencsés vagyok, persze ezt vegyétek szarkazmusnak, szóval amilyen szerencsés vagyok, fehér a bőröm, így rendesen látszott, hogy pirosodik. Úgy nézhettem ki, mint egy paradicsom. Ez nekik is feltűnt, mert mindenki nevetni kezdett. Nevessenek csak, bár sosem értettem mire jó az, hogy kinevetnek embereket. Undorítóak. A nap továbbiakban elég unalmasan telt, első nap, így csak két osztályfőnöki óra volt megtartva, amin megtudhattuk az éves programot, órarendet, és más hasonló dolgokat. Mellesleg ma lesz egy évnyitó bál a tornaterembe, amin mindenki ott lesz, köztük én is, és a csajok is, akiknek nap végére már semmi bajuk nem volt, így hát elmentünk ruhát venni. Jött velünk Claire is, aki tényleg nagyon sokat változott. A lányokkal is összebarátkozott, úgyhogy úgy néz ki, van egy új lány a csapatban. A vásárlás egyébként nagyon jól telt, mindenki megtalálta a számára tökéletes ruhát, kávéztunk, és ebédeltünk is. A bál nyolckor kezdődik, és éjfélig tart, ennek köszönhetően holnap nem kell iskolába menni, aminek szerintem mindenki nagyon örül. Clarie átjött, így együtt készülődtünk össze. Mindenki gyönyörűen festett a ruhájában, köztük én is. Persze ezt ne úgy vegyétek, hogy valami egós liba vagyok, mert tényleg nem vagyok az, de szerintem jól néztem ki. Háromnegyed nyolckor, mindenki kész volt, így indulhattunk is. Az út, mint már említettem nagyon rövid, tehát hamar odaértünk. A suli előtt egy csomó gyönyörű, estélyibe bújt lány, és mellettük helyes szmokingos fiúk, álltak. Igen, minket senki nem hívott meg, tehát mi együtt mentünk, négyen. Bent is minden csodálatos volt, virágok és lufik mindenhol, szólt a zene, ami jelenpillanatban Christina Perri: Thousand Years volt, ami egy jó kis romantikus. A párok lassúztak, mi pedig felültünk a lelátóra, és beszélgettünk.

-Csajok! Elmegyek üdítőért. Hozzak valamit nektek?-próbáltam túlüvölteni a zenét, ami több-kevesebb sikerrel, de ment.

-Én egy puncsot kérek.-mosolygott rám Clarie.

-Én is.-visított Lola, aki nagyon boldog volt.

Már éppen kérdezni akartam Serena-t, hogy neki mit hozhatok, mikor észrevettem, hogy Austinnal társalog. Nagyon cukik voltak, így nem akartam zavarni, elindultam a puncsokért, s miközben a lelátó lépcsőin lépkedtem lefelé, a szoknyámat felfogtam, nehogy rálépjek, és lezuhanjak, az azért elég gáz lenne. Míg a cipőmet, és a lépcsőfokokat néztem, nekimentem valakinek.

-Sajnálom.-pillantottam fel bociszemekkel, s akkor vettem észre, hogy egy nálam magasabb, fiúnak mentem neki. Vagyis igazából a mellkasának. Justin mellkasának.

-Semmi.-nézett rám, furcsán, majd végigmért.

-Jól nézel ki.-mosolygott rám, majd továbbállt. Ez meg mi volt? Jól nézek ki? Hát köszi. Elpirultam, szerencsére Ő ezt nem látta. De annyira helyes fiú. Azok a gyönyörű barna szemek, az izmos kezei, a magassága, a haja. Olyan tökéletes. Hogy, mi van? Ezt komolyan én mondtam? Nem! Nem tetszhet nekem, mert csak kihasználna. Elmentem a puncsokért, majd vissza a lelátóra.

-Tessék csajok.-nyújtottam át nekik mosolyogva.-Serena?

-Ott.-mutatott a táncparkettre, ahol Serena és Austin táncoltak, pontosabban lassúztak, mert már megint olyan szám szólt. Iszonyú aranyosak együtt. Serena a fejét Austin vállára hajtotta, és úgy táncoltak.

-De édesek.-olvadoztam örömömben, majd tovább néztem a táncparkettet. Ami szemet szúrt, az Bella, Shay, és Ella volt. Gyönyörűek voltak, mint mindig. Shay valami pasival táncolt, míg Ella, Ry nyakán lógott, és szerintem táncolni akart, mert a következő pillanatban már ők is ugyanúgy lassúztak, mint barátnőm, Serena, és újdonsült barátja. A "királynő" pedig éppen hatalmas nyálcserét folytatott Justinnal, mire én csak megforgattam a szemem. Nekem miért nem lehet egy helyes, okos, cuki pasim, aki tényleg szeret? Na jó, mi a franc van velem? Begolyóztam, esküszöm.

Már eléggé melegem volt bent, így gondoltam kimegyek a suli udvarába, egy kicsit levegőzni. Az is gyönyörűen fel volt díszítve, mindenhol fények, virágok és lufik, emellett kint volt egy hegedűs zenekar, akik végig lassú, gyönyörű zenét játszottak. Éppen kint sétáltam, mikor valaki megszólított.

-Blake, táncolunk?-hallottam a hátam mögött a hangot, majd mikor megfordultam, észrevettem Justint, aki olyan fél méterre volt tőlem, és egy hatalmas, 32 fogas vigyor ült ki arcára, ami annyira elszédített. Helyes na....

-Jól van, táncoljunk.-adtam be a derekam, mire közelebb lépett, s az előbb említett testrészemnél fogva közelebb húzott magához. Én a fejemet vállára hajtottam, így lépkedtünk jobbra-balra aztán előre-hátra. Nagyon szép pillanat volt, de gondolhattam volna, hogy ez sem tart örökké, bár azért egy kicsit reméltem, de nem, mert megjelent Bella.

-Szállj le a pasimról te büdös ribanc.-üvöltött rám, majd elkezdett rángatni a a csuklómnál fogva.

-Engedjél már el te szerencsétlen. Miről beszélsz? Én vagyok a ribanc.. igazad van. Végül is rajtam ment keresztül a fél iskola, nem igaz?-néztem rá gúnyos mosollyal, mire Ő csak elkezdett hisztizni, elég nevetséges volt a csaj de nem érdekel, robbanjon fel.

-Justin védj meg!-nyöszörgött.-Hallottad, hogy beszél velem?

-Igen hallottam, és igaza van.-kacsintott Bellára Justin, mire Bella elkezdett sírni és elszaladt, mi pedig onnan folytattuk táncunkat, ahol abbahagytuk. Nem fogok összejönni Justinnal, hiszen Ő sem akarna velem, de attól még jó volt, vele lenni. Talán barátok lehetünk is.

Serena a bálon

Lola a bálon

Blake a bálon

Claire a bálon