Chapter Three ~ Fear & Love

Your Body

-Ki van ott?-üvöltöttem remegő hangon, de válasz nem érkezett. Hát persze, gondolhattam volna, hogy nem fog visszakiabálni, hogy "az az ember akit utoljára látni fogsz az életben." Az azért elég félelmetes lenne. Végül is én hülye, kijöttem megkeresni Justint, közben pedig lehet, hogy Ő már rég otthon alszik, és leszarja hol vagyok.

Még mindig esett, az ég dörgött, villámlott, és valaki vagy valami, még mindig itt recsegett. Futásnak eredtem. Futottam amennyire csak tudtam, de mivel szerencsétlen vagyok, elestem, kiment a bokám, és nem bírtam ráállni. Sírva fakadtam. Ott ültem a sárban, fájós lábbal, szakadó esőben, és sírtam. Már vagy húsz perce ültem és zokogtam. A helyzetem tök reménytelennek tűnt, gondoltam majd megesz egy farkas, vagy valaki elrabol, megöl, de innen tuti nem jutok haza élve. Valaki felkapott, és vitt. Ismerős volt az illata, de a sírástól nem láttam semmit. Biztonságban éreztem magam kezeiben, közben lehet, hogy épp most akar megölni. Tíz perc séta után, egy faházhoz értünk, a kép tisztulni kezdett, és ekkor fogtam fel, hogy ez a MI faházunk. Akkor viszont aki hazahozott, az Justin?! Igen. Ő volt az.

-Mégis mi az isten faszát kerestél odakint hajnali négykor egyedül?-üvöltözött velem, amitől én megijedtem, így lehajtottam a fejem, s olyan halkan válaszoltam, hogy én is alig hallottam.

-Téged.

-Mi van?-nevetett fel kínosan, mire én tágra nyílt szemekkel kezdtem pásztázni Őt.

-Mondom téged. Nem voltál itthon, én pedig aggódtam, ezért kimentem megnézni, hogy hol vagy.-pirultam el, mire Ő elmosolyodott, s közel lépett hozzám, majd magához húzott.

-Köszönöm.-súgta fülembe.

-Mégis mit?-néztem rá értetlenül, mire Ő felnevetett.

-Azt, hogy aggódtál értem.-nézett mélyen szemembe, mire lábaim megremegtek.

Annyira helyes, hogy elolvadok.

Végül elmentem fürdeni, majd egymás mellett, elaludtunk.

***

Reggel fáradtan keltem, kilenc órakor, Justin karjaiba. Ma mindenki azt csinál, amit akar. Nem kell sehova sem menni, csak ahova akarsz.

Gondoltam, mivel Juss még alszik, így pihenek egy kicsit. Szorosabban hozzábújtam, majd lehunytam a szemem, de tíz perc múlva mocorgást hallottam, így kipattantam onnan, majd a fürdő felé vettem az irányt. Az idő jó volt, így egy laza szettet dobtam fel magamra, hajamat lófarokba fogtam, sminket pedig nem tettem fel.

-Hova megy a szép hölgy?-kérdezte Justin, perverz mosollyal arcán.

-A szép hölgy távozik.-incselkedtem vele, mire Ő felnevetett, majd komolyabbra váltott.

-Egyedül hagysz?-kérdezte.

-Jöhetsz velem is, ha gondolod.-mosolyogtam rá, mire Ő feltápászkodott, majd nagy nehezen elindult a fürdő felé, Őnagysága fél óra múlva készen is lett, így indulhattunk, át Serena és Austin szobájába, ahol ott volt Lola, Ryan, Claire és Bella is.

Mielőtt beléptünk volna a kis házba, Justin átkarolta a vállam, s így mentünk be. Kicsit furcsálltam is, mivel Bella a barátnője, de nem nagyon foglalkoztam vele.

-Justin miért ölelgeted ezt a libád?-kérdezte nyávogva, szinte dührohamot kapva Bell.

-Bella, fogd be a pofád!-förmedt rá Justin, ezzel megvédve engem, ami meg is lepett.

-Felelsz vagy Mersz?-kérdezte izgatottan Lola.

Ebbe mindenki beleegyezett, így el is kezdtük.

-Serena..Felelsz vagy Mersz?-kérdezte elfojtott mosollyal Ry.

-Felelek.-mondta halkan Ser.

-Lefeküdtél már Austin haverommal?-kérdezte nevetve, mire nekem felszaladt a szemöldököm, hiszen neki ehhez mi köze?

-Nem.-mondta Serena egyszerűen.

-Most én jövök. Justin Felelsz vagy Mersz?-kérdezte Austin.

-Felelek.-nevetett Justin.

-Melyik csaj a legdögösebb az itt jelen lévők közül?-kérdezte, mire én körbenéztem. A három barátnőm arcáról semmit nem lehetett leolvasni, de Belláéról annál inkább.. Egy győztes mosolyt.

-Blake.-felelte lazán Justin, majd közelebb húzott magához, s átkarolt.

-Felelsz vagy Mersz Blake?-kérdezte Claire.

-Merek.-mondtam, de már féltem, hogy mit találnak ki nekem ezek a hülyék.

-Csókold meg Ryan-t.-mondta ki végül Lola, mire nekem felszaladt a szemöldököm, de végül megtettem. Egy sima csók volt, semmi több. Nem éreztem semmi különlegeset, semmi bizsergést, semmit. Mikor befejeztem, és vissza készültem ülni a helyemre, Justin ideges tekintettel meredt rám, majd mikor odaültem hozzá, Ő felpattant, s elviharzott.

-Utána megyek.-mondtam, mire mindenki bólogatott.

Nem kellett sokáig keresnem, egyből megtaláltam. A tengerpart egy elhagyatottabb részén ült, s a hullámzó vizet bámulta. Oda mentem, s leültem mellé.

-Justin, mi bajod?-kérdeztem tőle, miközben végig arcát pásztáztam.

Ő rám sem nézett, úgy válaszolt.

-Takarodj már innen. Ki kérte, hogy utánam gyere? Húzzál vissza aztán csókolgasd Ryan-t, büdös ribanc.-vetette oda a szavakat, melyektől én teljesen megsemmisültem. Készültem felállni, s elhúzni a csíkot, de egy kéz visszarántott.

-Sajnálom. Nem akartam így beszélni veled, csak tudod, olyan szar érzés volt, mikor Ry-t megcsókoltad.-a szavak csak jöttek és jöttek, én pedig automatikusan megöleltem Justin-t ölelésemet viszonozta, végül eltoltam magamtól.

-Ez téged miért zavar? Hiszen nem vagyunk együtt..-értetlenkedtem, mire Ő kínosan felnevetett.

-Nem tudom Blake, nem tudom.-mondta halkan, majd hirtelen felkapott, s a víz felé kezdett rohanni velem.

-Justin tegyél leeee!-visítottam, mint egy kisgyerek, de ez őt nem hatotta meg, Ő már combig volt a vízbe, de engem még mindig úgy tartott, hogy a víz egy kis cseppje sem ér bőrömhöz.

-Kérlek.-suttogtam ajkaiba, mire Ő elengedett.

-Justiiiiin!-sikítottam fel, a hideg víz miatt.

-Nyugi Hercegnőm!-mosolygott rám, mire én csak vállára ütöttem.

-Idióta.-mondtam, de Ő elkapta kezem, s közel húzott magához.

Szám összeért az övével de egyikünk sem csinált semmit, csak néztünk egymás szemébe, végül........