Chapter Five ~ One day

What Now

2 hét telt el a kirándulás óta. Justin azóta mindenkinek elmondta, hogy mi lefeküdtünk. Mindenki a pofámba nevet. A fiúk azt hiszik, hogy könnyen kapható vagyok. Nap mint nap bepróbálkoznak. A három barátnőmön kívül mindenki szajhának tart. Szidnak, nevetnek, bántanak. Igen. Justinnak sikerült tönkretennie az életemet.

Már három perce becsöngettek az első órára, de én még úton vagyok.. Hát, hogy is mondjam, kicsit elaludtam.

Belépve az iskola kapuján megcsapott az a bizonyos érzés... Rossz érzés. Gyomrom görcsbe rándult, s félve lépkedtem végig az iskola folyosóján, abban reménykedve, hogy már mindenki a teremben ül, s senki nem szólhat le. Már éppen fellélegeztem, ugyanis készültem belépni a terembe, mikor valaki elkapta a csuklómat, kezét számra tapasztotta, majd arrébb rángatott. Támadóm egy tizenkettedikes bunkó volt. Próbáltam szabadulni kezei fogságából, de esélytelennek tűnt a helyzetem. Olyan erőből vágott a szekrényének, hogy lábaim összecsuklottak.

-Úgy hallottam könnyen kapható vagy.-eresztett felém egy perverz mosolyt, majd nyakamnak esett.

-Engedj már el.-sikítottam rá, de nem hatott. Már teljesen feladtam mindent, ekkor hangot hallottam hátam mögül.

-Hát így kell bánni a hölgyekkel?-kérdezte felvont szemöldökkel Justin. (?)

-Fogd be a pofád. Neked már megvolt most én jövök!-förmedt rá Juss-ra majd újra visszatért a nyakamra. Most az egyszer örültem annak, hogy itt van.

Letépte rólam a fiút, majd kezemnél fogva rángatni kezdett. Egyenesen mentünk a kocsijáig, amibe szó szerint betuszkolt, majd bepattant a volán mögé, s a gázra taposott.

-Mégis hová viszel?-förmedtem rá idegesen.

-Nyugi már. Csak hozzám.-nézett rám, aranyosan. Aranyosan? A kiskutya aranyos.. ez egy féreg.

-Hozzád? Neked elment az eszed?-üvöltöttem rá idegesen.

-Vigyelek inkább vissza az iskolába, ahol mindenki szétszed?-kérdezte, most már Ő is ingerülten, miközben végig az utat nézte. Igaza volt. A suliban mindenki piszkált volna. De ez is az Ő hibája, úgyhogy nála maradok, de nehogy azt higgye, hogy majd megköszönöm neki.

Mikor odaértünk a gyönyörű, hatalmas házhoz, majd bementünk, nekem elállt a lélegzetem. Csodaszép volt. Justin szülei tuti multimilliomosok.

-Második emelet, jobbra negyedik szoba. Mindjárt jövök én is.-mondta, majd elhagyta a nappalit. Én az utasításoknak megfelelően felmentem, majd amíg nem jött, gondoltam lekötöm magam, s elkezdtem a képeket nézegetni.

Volt egy kép, amin megakadt a tekintetem. Egy gyönyörű, hosszú, fekete hajú lánnyal van a képen a mi hősünk, s látszik rajta, hogy boldog, hogy szerelmes. Hé hé hé álljunk csak meg! Justin szerelmes? Az lehetetlen. De ezen a képen tisztán látszik, hogy az.

-Ne nyúlj hozzájuk!-förmedt rám, az uraság.

-Ki ez a lány?-kérdeztem mosolyogva.

-Egy ribanc.-felelte fapofával, majd leült az ágyra.

-És azért van a szobád falán? Azért pózolsz vele egy képen? Azért vetsz rá szerelmes pillantásokat?-kérdeztem mosolyogva, mire Ő megforgatta a szemét, de nem válaszolt.-És most? Mit akarsz csinálni?

-Hát.. Van egy pár ötletem.-húzódott perverz mosolyra a szája, mire én egy "perverz seggfej vagy"-gyal lerendeztem.

-Nézzünk filmet.-mondta Juss, mire én bólintottam.

-Akkor egyet te választasz, egyet pedig én.-mondtam, mire amolyan "jajj ne..." nézéssel ajándékozott, végül belement. Ő Paranormal Activity-t választott, én pedig Édes Decembert.

Az Ő filmjét végig rinyáltam, néha felsikítottam, amin Ő csak nevetett, vagy rám szólt, hogy nem hallja tőlem a filmet. Aztán mikor vége lett.. Elérkezett a bosszú. Az én filmemet végig szenvedte, folyamatosan hisztizett, unatkozott, ficánkolt. Nos.. Én pedig a felétől végig sírtam. Justin szorosan magához ölelt, s úgy nyugtatott, én pedig meglepődtem magamon, de arcomat szorosan mellkasába fúrtam. Megnyugtató, szép pillanat volt. Sosem fogom elfelejteni. De mint minden jónak, ennek is vége kellett hogy szakadjon.

-Kicsim megjöttem.-üvöltött egy női hang.

-Anya ezerszer mondtam már, hogy ne hívj így.-kezdett el hisztizni(!) Juss. Én csak nevettem egyet, majd Justin elindult le, én pedig utána. Lent egy negyven év körüli, alacsony, csinos hölgy mosolygott rám.

-Na végre, van egy szép barátnőd. Eddig csak olyan...Hm..Szóval olyanokat hoztál haza.-nevetett a hölgy.

-Pattie Mallette!-mosolygott rám kedvesen Pattie.

-Blake Evans, de nem vagyok a barátnője.-viszonoztam kedvességét, majd Justinra néztem.

-Kicsim eltudnátok menni a gyerekekért?-kérdezte az anyuka, mire Justin bólintott, majd megragadta a karom, s húzni kezdett.

Mikor az oviba értünk, Justin bement a kicsikért, én pedig kint megvártam.

-Sziasztok.-mosolyogtam a két gyerekre, akiket Justin a kezükbe fogott.

-Szia.-köszöntek egyszerre.

-Megölelhetlek?-kérdezte mosolyogva a kislány, mire én felnevettem.

-Persze drágám. Hogy hívnak?

-Jazzy. És téged?-kérdezte irtócukin. Tiszta bátyja.

-Blake. És téged?-kérdeztem a kisfiút, aki Justin kezében pihent.

-Jaxon.-felelte, majd Justin átadta Őt is nekem, mert Ő vezetett. Beültettem a kicsiket hátra, majd beültem Justin mellé.

-Justin menjünk a játszóra!-hozta fel az ötletet Jazzy.

-Ideeen!-helyeselt Jaxon. Nagyon aranyosak voltak, zabálni való.

Elmentünk a játszóra, ahol együtt játszottunk a kicsikkel. Justin teljesen más volt, mint általában. Talán ez az igazi énje?

Miután hazadobtuk a kicsiket, Justin engem is hazavitt.

-Köszönöm a mai napot.-nézett rám halál komolyan, mire én megdöbbentő dolgot tettem. Megöleltem. Ő viszonozta ölelésem, s szorosan tartott kezei között.

-Én, most megyek.-suttogtam, majd befelé vettem az irányt.

-Úristen Blake hol a francban voltál?-rohantak elém idegesen barátnőim.

-Justinnal.-suttogtam, mire nekik felszaladt szemöldökük.

-Te még szóba állsz azzal a patkánnyal?-kérdezte idegesen Lol.

-Öhhmm.. Ezt most inkább hanyagoljuk csajok. Volt valami érdekes ma?-próbáltam terelni a témát.

-Semmi különös.-mondták, s ezzel abba is hagytuk a beszélgetést.

Felmentem a szobámba, majd egy gyors tusolás után bedőltem az ágyamba, de aludni nem bírtam, Justinon gondolkoztam. Bárcsak mindig ilyen lenne... Akkor még szeretni is tudnám.

*Justin szemszöge*

Egy egész jó napot töltöttem ma együtt Blake-kel, kivéve az a hülye film amit választott. Na azt nagyon untam, de amikor sírni kezdett és magamhoz ölelhettem, azt élveztem.. Azt hiszem kezdek valamit érezni irá.. Dehogyis! Hülye vagy Justin? Egyszer voltam szerelmes, akkor is átbasztak, bár Blake más mint Selena, de leszarom. A szerelem hülyeség. Jók nekem az egy éjszakás kalandok is. Nem kell egy hülye barátnő a nyakamra, aki folyton nyávog, féltékenykedik, és tudni akarja mikor, kivel, és hol vagyok. Jó nekem a jelenlegi állapotom. Nincs szükségem rá.